magyar
English

Cégünkről Megoldások Referenciák Elérhetőség Impresszum
Koncepció
Víziónk
Történetünk
Szabadalom
 
Víziónk

A KDV-folyamat elsősorban a légkör védelmét szolgálja. A maradékanyagok gázok helyett folyékony anyagokká alakulnak, melyeket oly módon lehet raktározni, hogy közben a környezettel nem érintkeznek. Földünk is ezért találta fel a kőolajat - logikusan ez az egyetlen lehetőség, hogy a CO2-ot a légkörtől távol tartsuk. A CO2 közvetlen, földalatti tárolása egyrészt korlátokba ütközik, másrészt a szabályozatlan újbóli kiáramlás halálos veszélyt is jelent, hiszen ez a CO2 halálos fátyolként terülne szét a talajon.

A környezettechnikában alkalmazott KDV-folyamat potenciális előnyei:

- fejlettebb tisztítási ill. szemétfeldolgozási technológia
- mezőgazdasági hulladékok felhasználása
- CO2 mennyiségének csökkenése a sztyeppék, majd később a sivatagok kizöldülésekor
- ipari hulladékok eltávolítása
- kőolaj, olajhomok, kátrányolaj-mezők, tőzeg, nehézolaj-források és barnaszén jobban felhasználhatók
- a hagyományos szemétlerakók (bitumentavak, ipari/kereskedelmi szemétlerakók) megszüntethetők

A potenciált nem csak összeségében nézhetjük, már a megvalósítás lépcsőfokai során is legyőzhetők az ellentétes törekvések.

Példák:

A Covanta cég egy több éves szerződés keretében 1350 db KDV 500-as berendezést rendelt meg. Ezekkel, az Egyesült Államok hulladékának kb. 8%-át felhasználva, évente 5.4 millió tonnal dízel állítható elő.

Malajzia évente 17 millió tonna pálmaolajat termel ki. Az 1200 db olajprésben keletkező, évente több mint 100 millió tonna maradékanyag felhasználásával 1200 db KDV 2000-es berendezés kb. 23 millió tonna dízelt tudna évente előállítani.

A hyderabadi NandanAlphakat cég 5 db, egyenként kb. 1 millió hektárnyi terméketlen sztyeppés síkságon tervez jatrophat ültetni, a sivatagos területek csökkentésének céljából is. Minden egymillió hektár évi 6 millió tonna dízel előállítását teszi lehetővé. A saját felhasználás levonása után millió hektáronként 5 millió tonna dízel marad meg.

A különféle nehézolajforrások esetén a KDV 2000 és a KDV 5000 közvetlenül alkalmazható, miközben a finomítók a kőolajból állítanak elő dízelt.

Az új finomítókat gázégők és pirolízis helyett már ugyancsak reakciós turbinákkal és katalitikus depolimerizációval tervezik, akár szerves adalékok alkalmazásával is. Az ilyen technológiával nyert többletdízel, a felhasznált kőolajmennyiség növelése nélkül, meghaladná az évi 700 millió tonnát.

Az említett példák, melyek az alkalmazási lehetőségek csak egy részét mutatják meg, óriási lehetőségeket rejtenek. Ezért hasznos a KDV-technológia, hiszen nem csupán egy rugalmas berendezésről van szó (azaz például egyik nap jatrophával, másik nap háztartási hulladékkal táplálható), de emellett energetikailag önellátó, víztől függetlenül, decentralizáltan, bárhol elhelyezhető.

A decentralizáltság egyúttal jelentős energiamegtakarítást és alacsonyabb környezetterhelést is jelent, hiszen a szállítás és az abból adódó veszteségek költsége is kiesik.

A KDV-technológiát olyan közhasznú szervezetnek ajánlatos alkalmaznia, amely képes arra, hogy a technológiából eredő többlet által az alábbi problémákat megoldja:

1. dioxinforrások megszüntetése a hulladékok eredeti állapotban való felhasználása és a depolimerizáció által
2. sztyeppés síkságok teleültetése, a sivatagok kizöldülésének céljával, ezáltal
3. a városon kívüli területeken megfelelő életfeltételek megteremtésére nyílik lehetőség
4. az így keletkező sokmillió munkahely igazságos szétosztása a nyereség igazságos szétosztása révén
5. békeprogram a forgalmat garantáló foglalkoztatottság által

Végül, a depolimerizációs technológia a mai csökkentő tendenciának is alternatívát nyújt. Miért fogyasszon egy jármű 1 litert 100 km-en, ha a magasabb fogyasztás munkát ad és nyugalmat hoz a síkságon üzemelő dízelgyár embereinek?